Kategória
A parasztházak a kis falvak nélkülözhetetlen elemei. Ezek a házak többségében az utcafrontra merőlegesen épültek.
Fő jellemvonásuk a hármas, soros elrendezésű tagolás volt a jellemző.
Helyiségei soros elrendezésűek, azaz egymás után következnek.
A ház általában a rövid véggel fordul az utca felé, bejáratai a hosszú udvari homlokzatról nyílnak.
Bea és Csabi is a fővárosból menekültek a pesti agglomeráció egy bájos településére, Mendére. A csodás környék mindennapos látogatói a nyuszik, a rókák, az őzikék, a vaddisznók és a gazdag madárvilág. Bundás és tollas barátai nemcsak a szívébe lopták be magukat, hanem gyönyörű textilvásznaira is…
A tavaszi karantén idején voltak, akik unalmukban hetente nagytakarítást végeztek az otthonukban, mások hajmeresztő kísérleteket végeztek a hősiesen bespájzolt toalettpapírjaikkal, ugyanakkor akadtak olyanok is (és az emberiség érdekében, reméljük, szép számmal), akik a ráérős idejüket igazán kreatívan töltötték el. Kriszta és Sándor – szorgalmuknak és leleményességüknek köszönhetően – ez alatt a pár hónap alatt tett szert egy aprócska ám tökéletes vízparti nyaralóra a Duna egyik vadregényes holtágánál.
Kitti és László nem tartoznak a szokványosan gondolkodó emberek közé, akik hosszan terveznek, érvelnek, majd ezután mernek csak újat kezdeni. Ők hirtelen ötlettől vezérelve költöznek. És hogy mi volt a “hátsó” indítékuk? Szenvedélyesen vágytak egy saját Toszkánára, az olasz csizma egy aprócska szeletére – Fejér megyében…
Kata kertje olyan akár egy igazi édenkert: mellőz mindent, ami mesterséges és mindent, ami erőltetett. Ez egy igazi paradicsom, ahol minden növény otthon érzi magát, természetesen és spontán fejlődik anélkül, hogy gazdáinak különösebb fejfájást okozna.
Ópusztaszer és Szeged szomszédságában, egy apró városka, Kistelek határában található Hatvani Marika kertje. Bár az utcáról nem igen látni, hogy a hátsó kert mit is rejt, de mi eláruljuk Nektek: itt tündérek laknak, és igen, itt nap, mint nap csodák történnek.
Vannak történetek, melyeket nem árt Ádám és Évától felgöngyölíteni – akarom mondani Piroskától és Tamástól. Kettejük története, ahogy az otthonuk és a szerelmük sem mindennapi. Az ország két távoli pontjából költöztek össze egy harmadik, mindkettejük számára eddig ismeretlen és távoli csücskére Magyarországnak.
Vannak bájos, vannak romantikus, vannak festői és… vannak díjnyertes kertek. És akadnak olyanok is, amelyek mindezt egyszerre tudják. Vértesi Andrea és Szászvári Zoltán kertje idén elnyerte a Legszebb előkert díját a Virágos Magyarország pályázatán.
Ahogy ott ülünk a koros diófák árnyékában, lábaink előtt a Tolnai-dombság gyönyörű lankái. Ameddig a szem ellát, szőlőtőkék sorakoznak rendben, ahogy illik. A vesszők – így szeptemberben – már roskadoznak az ínycsiklandó gyümölcstől. Beszélgetőtársam Lendvai Katalin, annak a férfinek az unokája, aki a hátunk mögötti – csendben de büszkén álló présház – “szülőatyja” volt.
Ez a váci otthon méreteit tekintve közel 200 négyzetméteres és kétszinten osztozik a pazar terek látványában. Duna-parthoz közeli helyezkedik el, így a belváros szűkebb utcái és meghittebb milliője is egyfajta légiesebb életstílust teremt.
Powered by: avidekihaz.hu 2016 – Berkeley Quandt PM Ltd.
Minden jog fenntartva
