Ibolya vegyésztechnikusként tevékenykedik munkaidőben, “civilben” azonban szívesen megosztja velem, úgy érzi, pályát tévesztett. Bár munkáját szereti, valódi örömet a kertje, csodás növényeinek ápolása és a vidéki hangulatú tárgyak gyűjtése, felújítása okoz. Halkan még azt is megjegyzi, olyan ez, akár egy káros szenvedély…

Ibolya kertjét elnézegetve nem gondolnánk, hogy ő is laikusként kezdte a “szakmát”, s halovány elképzelése sem volt a kertészet kulisszatitkairól. Pedig zöldfülű kertészként költözött családjával a Zalaegerszeg környéki dombok egyikére  – ahogy a helyiek hívják – a “hegyre”. Hatalmas, négyzet alakú kertjén nem volt egyéb egy tömésháznál, amely – lévén hogy sárból, agyagból készült – idővel darabokra potyogott szét. Emlékét a kert – domborzatában – ma is őrzi, egy kisebb emelkedés formájában; helyét pedig átvette egy kétszintes családi ház.

Az első komolyabb fejtörést maga a “hegy”, azaz a terület meredeksége jelentette: szakember segítségével azonban a teraszos kialakítás mellett döntöttek, és a lépcső két oldalán betontálcákat helyeztek el a növények számára. A kezdeti tanácsokat követően azonban Ibolya a saját maga elképzelései és szenvedélye nyomán alakította tovább kertjét. Vagy ha úgy tetszik: a szenvedélye alakította, sodorta őt.

Ilyen a gyűjtőszenvedélye is, mely meghatározza az életét. Növényeit jórészt ismerőseitől kapta, de nagyon sokat jár a mai napig kertészetekbe – beszélgetni, no meg el-elcsábulni egy-egy izgalmas virág erejéig, amely kiválasztja őt… Szívesen jár azonban bolhapiacokra is, ahonnan a falusi élet még fellelhető relikviát szerzi be, hogy aztán azok kertjét vagy lakását díszítsék. Falusi lányként erősen vonzódik ezekhez a tárgyakhoz, és örömmel újítgatja, festegeti őket. Szeretne megtanulni a közeljövőben antikolni is.

Hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Ibolya szerette előbb a virágokat, vagy a virágok ők?

Ezt talán sose tudjuk meg. Annyi azonban bizonyos, hogy amint a munkából hazaér, az első számára mindig a kert. És a virágai igencsak meghálálják törődő gondoskodását. Minden szabadidejét közöttük, velük tölti – egyedül, vagy unokái társaságában. S bár a kert iránti szenvedélyén a konyha iránt elkötelezett férje nem osztozik, munkáját kitűnő fogásokkal hálálja meg.

És ha éppen nem a virágai között “kapirgál”, akkor kedvenc szivarfája alatt ücsörög, ahová mindössze két széket és egy régi varrógép-asztalkát rakott ki. A kilátást pedig maga a természet ajándékozta hozzá.

Tetszik a kert? Ugye, megérte a sok fáradozás?

Képek: Kaszás Ildikó

Amennyiben szeretnél még több hazai otthonba és kertbe bepillantani, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez! 
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!