Mindketten falusi gyermekként nőttek fel majd kerültek a városba. Otthon azonban sose érzeték magukat a városi környezetben, a szívük mindig is hazahúzott.

Szabó Lantódy Andrea és férje, Szabó Sándor ma egy határ menti településen él, a Csallóközben. Sándor kitartóan járta a környék falvait sorra mindaddig, míg egy szép napon rá nem lelt arra a helyre, amely ma otthonokul szolgál: egy akkor még gondozatlan telekre a falu szélén, közel a természethez – egy elhagyatott házikóval. Rövid nyomozás után a tulajdonosok is előkerültek, majd miután sikerült megegyezni velük, a pár megvásárolta a telket.

Badics-Kotzián Orsolya: Gondolom, férjednek elsősorban a házikón akadt meg a szeme, amikor a telket felfedezte. Felújításban is gondolkodtatok?

Szabó Lantódy Andrea: A telken, melyet vásároltunk, valóban állt egy 1912-ben épült verandás ház, de az már olyan állapotban volt, hogy nem vállaltuk a felújítását, hanem inkább lebontattuk. De az új ház esetében is csak és kizárólag a hagyományos, népi vonalakban gondoltunk: férjem és édesapja ezen értékek mentén tervezték meg az otthonunkat, melynek alapjait 2017-ben fektettük le. 

A faluban aztán többen is mondták, hogy szépen felújítottuk a régi házat. És első ránézésre talán így is tűnhet… S bár az egykori falak már sehol, a régi ház szellemisége valahogy mégiscsak itt ragadt az új építésű falak között. Ez pedig azt jelenti, hogy sikerült elcsípnünk a letűnt korok hangulatát!

BKO: Hogyan lehet összeegyeztetni a hagyományőrző építkezést a mai kor kívánalmaival? Lehetséges ezt maradéktalanul megvalósítani?

SzLA: A tervezésnél azt volt a célunk, hogy a hagyományőrző, népies külső egy korszerű, energiatakarékos belsővel párosuljon. Az építkezés folyamán számos szakemberrel konzultáltunk. A férjem nagyon precízen követte végig a folyamatot. Így például azt, hogy a gerendák milyen szélesek, hány centire legyenek egymástól, mind ő döntötte el. A nyílászárók, a kemence elkészítésére is igyekeztünk a legjobb mestereket megtalálni, ami szintén sok időt, utánajárást igényelt. Még a szentendrei skanzenbe is ellátogattunk, hogy inspirálódjunk.  Egyértelműen a férjem viselte magán a terhet a házépítés során, hisz rengeteg technikai döntést kellett meghoznia. De sok segítséget kaptunk a szüleinktől is.

BKO: Még nincs egy éve, hogy beköltöztetek. Sok még a tennivaló a házzal és a ház körül?

SzLA: 2019 karácsonya előtt költöztünk be a belső ajtók nélküli házunkba, mely így is maga volt a csoda számunkra. Egy régóta dédelgetett álom vált valóra, melynek az alakítása, finomítása természetesen még további hosszú évekre ad munkát, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk. Nagyon szeretünk itt élni, és a mi örökmozgó hatévesünknek ez a nagy udvar maga a paradicsom.

Rengeteg tervünk van még bent a házban és kint az udvaron, de ahogy szépen lassan eljutottunk idáig, a többivel sem akarunk kapkodni. Hiszünk abban, hogy apró lépésekben évek alatt bent minden régi, új és örökölt tárgy megtalálja a helyét, kint pedig tyúkok kapirgálnak majd és báránykák legelnek.

Te is érzed a hely szellemét?

Amennyiben szeretnél még több hazai otthonba és kertbe bepillantani, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez! 
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!