Kata kertje olyan akár egy igazi édenkert: mellőz mindent, ami mesterséges és mindent, ami erőltetett. Ez egy igazi paradicsom, ahol minden növény otthon érzi magát, természetesen és spontán fejlődik anélkül, hogy gazdáinak különösebb fejfájást okozna.

Természetesen nem volt ez mindig így. A paradicsomi állapotok elérésig rögös és fáradságos út vezetett, melyhez kitartó kertészekre volt szükség…

Mohai Katalin és férje, Icha András 12 évvel ezelőtt költözött kisbabájukkal a Gödöllői dombvidékre, egy régi családi házba, melynek felújítása az első években lekötötte minden energiájukat. Hatalmas csodának élték meg, hogy – bár törmelékkupacok között – mégis napsütésben és madárcsicsergésben reggelizhettek az udvarukon… már amikor a betonkeverő és a flex hangja ebbe a szinte földöntúli nyugalomba bele nem rondított.

Kertjük ebben az időszakban köszönő viszonyban sem volt azzal a gyönyörű édenkerttel, amelyet azóta már a magukénak tudhatnak. A régi, terméketlen szőlőtőkék sokaságán kívül azonban akadt itt egy-két nagyobb cserje és fa, melyeket a mai napig nagy becsben tartanak és gondoznak: terebélyes diófa, öreg birsalmafa, óriásira nőtt mogyoróbokrok és néhány gyümölcsfa. No és termeszétesen a hatalmas fenyőfák, amelyekbe Kata és András első látásra teljesen beleszeretett…

A kert kialakításának csak akkor álltak neki, amikor a házuk már teljesen készen állt. Első körben a szőlőtőkéktől szabadultak meg. A tereprendezésnél ugyanakkor rengeteg hatalmas követ szabadítottak ki a föld fogságából, az adta aztán a sziklakert alapját.

Kezdő kertészként azonban beleestek egy igen gyakori hibába, ami jó pár zöldfülű kerttulajdonos életét megkeseríti: befüvesítették a kert szinte teljes felületét. Néhány évig nagyon sok időt, energiát és pénzt öltek bele a szép zöld gyepbe, de bármennyire is igyekeztek, augusztusra évről évre sárga fűcsomók éktelenkedtek a szép zöld gyep helyett. Az idő múlásával tapasztalataik és ismereteik gyarapításával azonban egyre világosabb lett előttük, hogy a hazánkban elérhetetlen angol gyep erőltetése helyett egy fenntarthatóbb irányba érdemes elindulniuk…

Így született meg bennük a fenntartható, biodiverz, virágos rét-szerű romantikus kert víziója. Egy igazi tündérkerté, melyben a száraz, tűző napnak kitett talajt is kedvelő cserjéké és a gazdak virágágyásoké a főszerep.

Az összeszokott páros praktikus munkamegosztásban dolgozott: András tervezte meg a kert struktúráját, az íveket, a meseházikót és a teraszt, Kata pedig a növénybeültetéseket, évelőágyásokat – gondosan ügyelve arra, hogy minden hónapban legyen virágzó része a kertnek, és télen is kedves látványt nyújtson.

Bölcs hozzáállásuknak köszönhetően az évek során szépen fogyott a fűfelület és növekedett a tündérkert: évelők, talajtakarók, kúszó-indás növények, rózsák, hagymások és cserjék „költöztek” be, majd jöttek a madarak, a pillangók, a sünök és a méhek…

S ugyan Kata azért mindig talál helyet a kertészetben “otthagyhatatlan”, beleszeretős növényeknek, a kertről mára elmondható, hogy “megérett”: a növények tökéletesen belakták, gondozása pedig nem sok fáradtságba kerül.

Bár az összeszokott páros ezt már igen sajnálja, hisz’ időközben teljesen beleszerettek a kerttervezésbe, barkácsolásba és a növények ültetésébe…

Ugye, hogy minden évszakban ugyanolyan gyönyörű?

Amennyiben szeretnél még több hazai otthonba és kertbe bepillantani, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez! 
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!