Van, amikor mi, laikusok kezdünk felújításba, és van, amikor mindezt egy lakberendező teszi. Van, amikor minden a tervek szerint alakul (bár valljuk be, ez igen ritka), máskor pedig egy hegynyi problémán kell átrágnunk magunkat ahhoz, hogy végre révbe érjünk… Na, és mi van akkor, amikor ezt a hegyet egy lakberendező készül éppen megmászni, hogy a végén álmai otthonára tegyen szert?

Mégpedig mindenáron…

Molnár Rea és párja, József a kitartó lakáskeresők közé tartozik. Éveken át nézték a hirdetéseket, családi házakat, számos potenciális ingatlanjelöltre tettek szert, de végül mindegyiket valamiért elvetették. Választásukkor számított a hely, a közlekedés, de a legfontosabb az volt, hogy az épületnek legyen története, múltja, stílusa és persze nagy belmagassága. Végül – hosszas keresgélés után – Budafokon akadtak rá egy lepukkadt, kacatokkal agyon-  és örökösödési hercehurcával pedig meghurcolt házra, egy rút kiskacsára, melyben csak az igazán szakavatott szemek látják meg a tökéletes hattyút.

A ház minden porcikája felújításra szorult. A teljes gépészetet, a nyílászárókat, a burkolatokat mind újonnan kellett megvalósítani, és magukat a térkapcsolatokat is újra kellett gondolni. Ilyenkor az ember tollat ragad, a szárnyaló álmait majd a prózaibb költségvetést mind papírra veti. Az ám, csakhogy nem gondol arra, hogy a költségvetésen túl akadni fog még egy dolog, amely még inkább megkeseríti majd  az életét: és ez pedig nem más, mint az emberi tényező…

Rea és József elmondhatják magukról, hogy az építőipar színe-java, “krémje” mind megfordult leendő otthonukban. Járt náluk olyan víz-gázszerelő, akiről nem gondolták volna, hogy szó szerint megkönnyebbülnek majd, amikor félbehagyja a “munkát” és távozik; olyan gipszkartonos, akinek fogalma sem volta arról, hogy hova kerül a zöld színű karton; olyan parkettás, aki nem volt tisztában a vízszintes fogalmával; és no és persze olyanok, akik csak bevállalták a munkát, de el se jöttek; és olyanok, akik jobb, ha el sem jöttek volna. Rea és párja egy tanulsággal mindenesetre gazdagabb lett: csak az lesz jól megcsinálva, amit te magad csinálsz meg…

A sok elszúrt és el nem készült munka után nem volt más hátra, mint előre: új sor, új bekezdés, teljesen új koncepció – csak is így működhetett. Rea – aki nemcsak civilben lakberendező – kezébe vette az irányítást, párjával egész nap a csatamezőn tartózkodtak, folyamatosan ellenőrizték a szakik tevékenységét, ugyanakkor maguk is kezükbe kapták a kalapácsot és a vésőt: falat bontottak, téglát pucoltak, födémet tártak fel, válaszfalakat bontottak.

A rút kis kacsa lassacskán bontogatni kezdte hattyúszárnyait. A kis helységek helyett két élhető méretű szobát alakítottak ki, valamint egy tágas lakókonyhát és egy zuhanyzós fürdőt. Immár egy csigalépcső köti össze a lakóteret az alagsorral, hogy Rea műhelyét, József dolgozószobáját, valamint a lenti tárolót és a mosókonyhát ne csak a kertből lehessen megközelíteni.

Jövőre – ha minden a tervek szerint alakul – a ház homlokzata is megszépül, és a büszke tulajdonosok gazdagabbak lesznek egy új garázzsal, egy méretes tárolóval (azaz József edzőtermével), tágas teraszokkal. A kert, mely már most is teli van madárcsicsergéssel, termő gyümölcsfákkal, is továbbszépül, a spájzban pedig gyarapodnak a csinosan elrendezett, ízletes befőttek és lekvárok, egy édesebb jövő ígéretei…

Szerinted is megérte a sok fáradozás?

Amennyiben szeretnél többet megtudni arról, hogy Rea milyen gyönyörű tárgyakat alkot a műhelyében, keresd weboldalát vagy facebook oldalát.

Amennyiben szeretnél még több hazai otthonba és kertbe bepillantani, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez! 
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!