Bizonyára sokan ismeritek már a történetét, de szerintem egy pozitív üzenetet nem lehet elégszer meghallgatni, elolvasni és magunkba fogadni. Mai napra, azaz november 29-ére esik advent első vasárnapja, ma kell meggyújtanunk az első gyertyát az adventi koszorúnkon, mely maga egy jelkép.

Általában fenyőgallyakból készítik el és a ráhelyezett négy gyertya közül, minden egyes vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. Maguk a gyertyák is jelképek, hiszen az általuk szétáradó világosság biztosítja a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt.
Érdekességként: Az első nyomtatott adventi naptár Münchenben készült 1908-ban. Eredetileg arra tervezték, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz, ekkor a naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolat rejlett.

Egy számomra is nagyon izgalmas feladatra vállalkoztam, hiszen most lesz az első adventünk itt. Gondoltam, hogy picit másképpen szeretném ezt megülni, vagy megtartani, vagy közölni felétek. 
Természetesen gyönyörű képeket így is mutatok Nektek, de több lelkiséggel tölteném fel az írásokat. Sokkal személyesebb tartalommal közvetíteném felétek, melyek adódhatnak kellemesen megélt emlékfoszlányokból vagy mélységekbe lenyúló önmagunk vizsgálatából.
Szeretnénk a képeink és soraink által nyugalmat, békességet, harmóniát sugallni és ha már pár ember lelkét megrezgetjük, akkor már volt értelme munkánknak.

Erre a közös advent vasárnapokra meghívtam egy kreatív alkotót, a pure design by bardoczeva megteremtőjét, Hosszú-Bárdócz Évát. Ő az, aki elegáns és természetes stílusával nívós értéket közvetít hosszú évek óta.

Magával ragadó tehetséggel forgatja az ecsetet, lenyűgöző kreativitással ötletel, ragaszt, barkácsol, irgalmatlanul jó fotókat készít, ír – de még hogy, oktat élőben … szerintem még hosszan sorolhatnám. Egy számomra biztossá vált, hogy két alkotói keze által varázslatot képes életre kelteni, mélyről jövő érzelmeket gerjeszteni, harmóniát teremt és ismét elhisszük, hogy léteznek csodák.

Most áramoljanak a képei, a mondatai és fogadjátok be sok szeretettel!

Elkezdődött az advent, a lélektörődés időszaka

Tudjátok, soha nem voltam jó fikciók írásában. Csak azt tudom átadni, ami valóban meg is történt velem, és mivel nem panaszkodhatom a mindennapjaim egyhangúságára, mindig akad valami mesélni valóm.
Ma reggel kinyitottam a szemem és annyi év után először azt éreztem, végre…végre elérkezett ez a nap, elkezdődik.

Biztosan ismeritek a mondást: a suszternek mindig lyukas a cipője. Eddigi felnőtt életem során soha, de soha nem álltam meg Advent első vasárnapján, soha nem értem rá sütni egy adag süteményt, soha nem értem rá leülni megnézni egy karácsonyi mesét együtt a gyerekekkel. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy mi történik bennem, mi van az én lelkemben, engem mi tesz boldoggá, nekem mire van szükségem.

2020. csodálatos év volt, hatalmas leckét tanított meg, amit 38 év alatt soha nem sikerült, mert rohantam…több emberre való terhet vettem a vállamra, ígértem, aztán pedig elbuktam, mert a legjobbra törekvésem ellenére sem sikerült megtennem mindent, és emiatt mindig frusztrált és feszült voltam. Hosszú és rögös utat jártam be, mire rájöttem, hogy ha adni akarok, bárkinek, bármit, akkor fel kell töltenem a készleteket, rendben kell lennem, különben mindig én leszek az, aki segítségre szorul, akár bevallja, akár nem. Le kellett ásnom a saját belsőm legmélyére, hogy megleljem, mire vágyom igazán, és amikor rájöttem, elmondhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Pontosan emlékszem a felismerésre.

Aznap békét kötöttem magammal. Elfogadtam, hogy vannak hibáim, elfogadtam, hogy soha nem fogok mindenkinek megfelelni, és ez nem baj. Felismertem, hogy az egyetlen, amit szeretnék, az a nyugalom. Nincsen szükségem semmi többre, csak hogy tudjam, minden szerettem egészséges és boldog.

Elkezdődött Advent, a várakozás időszaka, ami egyáltalán nem egy dátum sokkal inkább egy érzés a számomra. A lelkekkel törődés időszaka. Az önvizsgálat időszaka, vajon mindent megtettem-e azért, hogy a körülöttem élők életét jobbá tegyem. Ha igen, jó, ha nem, itt az alkalom jóvá tenni, és tudom, hogy ebben jó vagyok.
Nincs bennem szemernyi kétség sem, hogy ehhez szembe kell nézni a saját démonainkkal, de megéri.
Egyszerű dolgokra gondolok, mint hogy az, amit mondok, egybe hangzik-e azzal, amit teszek, vagy ahogyan viselkedem?
Ha azt hangoztatom, hogy elfogadó vagyok, szó nélkül tudom-e hagyni más igazságát?
Ha azt, hogy türelmes vagyok, tudok-e higgadt maradni a gyermekemmel, mikor rossz napja van?
Ha azt mondom, hogy fontos vagy, kereslek-e eleget…
Tudok-e szeretettel fordulni azok felé is, akik felém képtelenek?
Várok-e bárkitől bármit, vagy inkább csak arra koncentrálok, hogy adjak, a tőlem telhető legtöbbet?
Nem feltétlenül anyagiakra gondolok, sokkal inkább érzelmekre és lelki támogatásra, egy jó szóra, egy szótlan ölelésre.

Te szoktál ilyesmiket kérdezni magadtól?

Ezúton kívánunk Nektek nagyon kellemes adventi vasárnapot!
Éva & Andrea

Imádod a közelgő ünnep varázsát? Hatalmába kerít a karácsony szelleme? Megérint az advent mesés hangulata? Jól tudsz fotózni és van egy kedves történeted is hozzá?

Nos, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot és mi megjelentetjük a felületeinken!
Kinek lenne kedve hozzá?
marketing@avidekihaz.hu

Amennyiben szeretnél még több karácsonyi lakásdekorációs témában olvasni és nézelődni nálunk, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez! 
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!